MTK legendárium | 317. rész

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. Kálmán szerelmei. 3. rész.

Végül Szekrényessy, Ámor rá leskelődő támadásáról mit sem sejtve 1880. július 23-án gyanútlanul érkezett Füredre, ahol az úgynevezett Új-házban (új épület) vett ki lakást. Ugyan két éve már, hogy hadisérülései miatt elhagyta az aktív fegyveres katonai szolgálatot, ennek ellenére – saját bevallása szerint – ekkor sem nősülési szándékkal érkezett a fürdőhelyre:

„Vannak azonban fiatalemberek is, akik nem házasodási célból keresik föl a Balaton első fürdőjét, hanem csak üdülési, szórakozási, mulatsági célból.”

Kálmán vonatkozásában is ezt látszik igazolni könnyed viszonya az orosz szépséggel. E kapcsolat nyilvánvaló volta világosan kiolvasható a korabeli sajtó híreiből. Ami kezdetben édesnek ígérkezett, rövid időn belül keserűséget okozott a népszerű férfiúnak. 

A várva várt Balaton-átúszás megtörténtét követően a sajtó ekként szellőztette Szekrényessy és az orosz grófnő kapcsolatát:   

„Este a színkörben tele ház előtt Szekrényessy Kálmán, a nap hősének „Miért úszták át a Balatont?” czímű dramolettjét adták elő, ismét nagy tetszés mellett. E kérdésre különben az igazi válasz – mint mondják – nem más, mint egy pár női kesztyű, melyet a boldog győztesnek már át is adott egy bájos orosz grófnő.”

Az említett grófnő is inspirálólag hathatott az első Balaton-átúszásra, de semmi estre sem ránézve jött létre a magyar vizes-sporttörténet legelső sikere, abban, mint ihletett múzsának sokkal inkább igazi szerelmének, csengeri Háczky Laurának volt szerepe.

Ettől függetlenül Szekrényessy viszonyának közkeletű voltára utal, hogy az ország egyik legjelentősebb és legolvasottabb élclapja az Üstökös is érdemesnek tartotta foglalkozni a titokzatos grófnő pikáns témájával, sőt mi több nem csak rímekben, de képekben is beszámolt arról (nem sejtve, hogy a vonzalom ekkor már inkább kihülőben volt:

A kesztyű

(Schiller meséje után megcsinálta Szekrényessy)

Rittmajszter Delorgeshoz,

- Kit hínak Szekrényessynek, -

Nos láss a dologhoz,

Ez a kesztyű oszt a tied,

Ha szeretsz, indulj vízi útba!

És Rittmajszter Delorge,

- Kit hínak Szekrényessynek, –

Bőszült hullámokon

A túlsó part felé siet.

S bámulva nézik ott,

A nemes hölgyek, lovagok,

Zeng Hipp! Hipp! Hurrah! Quantum satis –

S ő a kesztyűt megkapja máris…

A  bájos muszka

Hölgy: Kunigunda,

Pislant reá égő szemekkel…

Ez a legény, nekem csak e kell.

De Rittmajszter Delorge, -

Kit hínak Szekrényessynek, -

A lucskot magáról lerázza

És vetett ágy felé siet.

Ott nagy dunyhák alája bukk el

S szól Kunigundához: Jetzunder,

Kratzen` smi am Puckel.”

A történet azonban lépésről lépésre bonyolultabbá, regényesebbé kezdett válni, hisz a „bájos muszka” grófnőnek rövidesen fiatal vetélytársa akadt, méghozzá egy „ragyogó szépségű női alak,” személyében, ki nem csupán – Kálmánhoz illően – „tősgyökeres magyar előkelő család” leszármazottja”, hanem – Kálmánhoz nem illően – „dúsgazdag örökösnő” is, kit ráadásul sokak véleménye alapján „nemcsak a környék, nemcsak megyéje, hanem a kerület első leánya”-ként tartottak számon.

A függöny felgördül s Kálmán életének színpadán ezúttal a könnyed hősszerelmes bohózatok helyett többfelvonásos dráma színpadképe rajzolódik ki, hogy ez által egy elfeledett, sőt egyenesen elhallgatott románc részletei váljanak ismertté… 

Ezt olvastad már?